Imagine Dragons - Nothing left to say now

Ki tudja, milyen rég
Óta vagyok már ébren?
Az árnyékok a falamon nem alszanak
Folyamatosan szólítanak

Hívogatnak, hívogatnak

Ki tudja már, mi a helyes?
A határok lassan elmosódnak
A korom nem tett bölcsebbé
De én próbálkozom tovább, és tovább, és tovább, és tovább

Itt már nincs már mit mondanunk
Itt már nincs már mit mondanunk
Feladom, feladom, hé hé, most feladom
Feladom, feladom, hé hé, most feladom

Itt már nincs már mit mondanunk
Itt már nincs már mit mondanunk
Feladom, feladom, hé hé, most feladom
Feladom, feladom, hé hé, most feladom

A lelkem mélyén egy motort érzek
Amely összeomlik, a fájdalmat látván
Bárcsak kitudnám zárni

Túl messzire jöttem már
Ahhoz hogy lássam a végét
Még akkor is, ha a rossz úton járok
De én próbálkozom tovább, és tovább, és tovább, és tovább

Itt már nincs már mit mondanunk
Itt már nincs már mit mondanunk
Feladom, feladom, hé hé, most feladom
Feladom, feladom, hé hé, most feladom

Itt már nincs már mit mondanunk
Itt már nincs már mit mondanunk
Feladom, feladom, hé hé, most feladom
Feladom, feladom, hé hé, most feladom 

Csak zuhanok, egyre zuhanok lefelé
Csak zuhanok, egyre zuhanok lefelé

Csak zuhanok, egyre zuhanok lefelé
Csak zuhanok, egyre zuhanok lefelé

Bárcsak meg tudnál menteni engem
A lelkem vizeiben fuldoklom

Itt már nincs már mit mondanunk
Itt már nincs már mit mondanunk

Feladom, feladom, hé hé, most feladom
Feladom, feladom, hé hé, most feladom 

Itt már nincs már mit mondanunk
Itt már nincs már mit mondanunk

Feladom, feladom, hé hé, most feladom
Feladom, feladom, hé hé, most feladom